Napok óta azon gondolkozom, hogy vajon mennyire fontos az, hogy minden dalt, minden egyes mondatot kívülről tudjunk. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy tudnátok olyan Edda nótát mondani, amit nem fújok kívülről, akár álmomból felébredve is. Mindössze arról van szó, hogy vannak azok a dalok, amiket talán gyerekkorunkban hallottunk először, amik kicsit talán másképp maradtak meg bennünk, mint ahogy az eredeti szöveg szól. Sőt, nem egyszer találkozunk olyan esettel is, amikor az idő múlásával már kicsit más szavakkal hallhatjuk a dalokat. 

Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy nem az a lényeg, hogy ki mennyire pontosan énekel a koncerteken, hanem inkább az, hogy milyen érzést kelt bennünk az, ha halljuk, hogy a dal "újra hív, és indulnunk lell már"! Amikor ott állsz a tábor közepén, akkor tényleg az számít, hogy pontosan énekelj minden egyes szót? Nem, szerintem nem. Az a lényeg, hogy egy ütemre dobbanjon a szíved a melletted állóéval.

Néhány nappal ezelőtt csak ültem és néztem az két gyerkőcöt (3 és 4 évesek), meghallották a kedvenc dalukat a rádióban. A két gyerek között azonnal teljes volt az összhang, behunyt szemmel, torkuk szakadtából énekelték a dalszöveget, vagy legalábbis azt, amit ők annak hittek. :) Próbáltam nagyon koncentrálni, de ha csak azt hallottam volna, amit ők ketten énekelnek, akkor abban sem lettem volna biztos, hogy magyar dalról van szó. Néztem, ahogy táncolnak, ugrándoznak, tapsolnak, és megállás nélkül kiabálják az általuk nagyon is valósnak hitt halandzsaszöveget. Odaszaladtak hozzám, hogy én is menjek táncolni, énekelni, és csak kíváncsiságból, én is egy kitalált szöveget kezdtem énekelni, amit hatalmas kacagással és tapssal fogadott mind a két gyerkőc.

Nekik még nem volt fontos a szöveg, ők csak a zenét élvezték, nem érezték szükségét, hogy kijavítsák a másikat, ha neki úgy jó, hát énekelje úgy. Ugyanazt a dalt énekeltük, mégis mindhárman másképp, úgy, ahogy nekünk értelmet adott.

Azt hiszem többször kellene újra gyereknek lennünk, hogy csak a bennünk lévő zene legyen a fontos, ne pedig másokkal foglalkozzunk közben. Behunyt szemmel, feltartott kezekkel énekeljük a saját dalunkat.