Tudom, tudom, minnnnndenki olvasta Attila új versét, és tudom, senkinek nem tetszik. Nekem sem. Így nem.

Tuti ami ziher, kezdem az elején, olvassátok:

PATAKY ATTILA - LIBERÓTÁK
(Liberális idióták)

Liberális szenny ömlik 
Mindenütt a Csatornákból,
Elfedve az igazságot
Éltetve a hazugságot.

De vége van már, vége
Az álarcos bálnak,
Mutassátok magatokat, 
Mutassátok a világnak.

Ti nem emberek, hibridek vagytok
Kékvérű tébolyultak,
Eladtátok a lelketeket,
El a kárhozatnak.

De rettenetes lesz az ára 
A Karma tengerében,
A dimenziók legaljára
Zuhantok a mélybe.

Fizetni fogtok mindenért 
Életek ezerével, 
Csak az történik veletek, 
Amit megérdemeltek.

Ref: Liberóták járják a táncot Híd: A Sorstalanság is egy sors
Liberóta módra, Híd:És Ti (azt) választottátok
Szünet nélkül tébolyultan Híd: A Mi utunk egy másik út
Cinikus vigyorral. Híd: Mi azon megyünk végig.

Nincs benne ritmus, nincs benne semmi, 
Csak gyűlölet (van) Káoszra éhes. 
Nincs eleje és nincs vége,
Ez a fajta bármire képes.

Amikor elolvastam a verset, az a pillanat jelent meg előttem, amikor a kezemben tartok egy új albumot, egyetlen dalt ismerek csak róla, s már alig várom, hogy hallhassam az összes többit. Szép lassan lebontom róla a fóliát, kinyitom a tokot, berakom a lemezt a lejátszóba, s még mielőtt elindulna az első dal, elkezdem lapozni a borítóként szolgáló szövegkönyvet. Olvasom a sorokat, nem is nagyon tudom összerakni a szavakat, kicsit azt érzem, hogy se füle, se farka, nem igazán érzem a magaménak. Aztán megszólal a zene, érzem a basszus lüktetését, a dob ritmusát, a gitár dallamát, s még mindig csak nézem a szöveget. Elkézpzelni sem tudom, hogy a kettőből hogyan lesz egy egész.  De nem is ez a dolgom. Várom, hogy elkezdődjön, s már jön is: "Ezüst tükörben láttalak, a lelkünk rezdülése vagy, mintha az idő nem lett volna, ott voltunk mind varázsszóra..." Hirtelen összeáll minden, ahogy mindig is szokott. Nem, nem magától, és az esetek nagy többségében nem is Attilától....hanem az EDDA művek zenekartól.

Mi a különbség a mostani vers, s e között?:

"Ígérgetnek, hazudoznak, jól megélnek belőle, 
s közben egy egész világ megy lassan tönkre tőle.
A pénzizmus csodája eltűnik örökre
önmagát falja fel nagyprofit éhsége.

Pedig teremthetett volna akár boldogságot, 
de ördögnek fiai ezt is elkúrtátok!"

Számomra egyedül az a különbség, hogy az utóbbi részlethez már "hozzányúltak" Alapiék is, s lett egy olyan nóta, amire bármelyikőnk szívesen tombol a koncerteken.

Mondhatunk sok mindent, s őszintén mondom, hogy ez így, ebben a formában egyelőre nekem sem tetszik, de el tudom képzelni, hogy egyszer születik hozzá egy olyan ütős zene, amivel már ez lehet az Edda művek 33. albumának "politizáló" nótája. Kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből...

"...mert mi egy csapat vagyunk, és csak együtt szállhatunk!"