Nem ez volt az első Kiss Barna koncertem, s nem is emlékszem pontosan, hogy mi vitt le az elsőre. Talán a kíváncsiság. Azt viszont biztosan tudom, hogy mi miatt mentem le a ma estire.

Olyan 'mindenki-ismer-mindenkit' érzésem van ezeken estéken, még akkor is ha soha nem találkoztunk korábban. Azt hiszem ezt az érzést Barna hozza magával. Valahogy hozzá tartozik, hogy minden jól működőnek, magától értetődőnek, könnyednek tűnik, s az is. Hogy is ne lenne, ha ilyen zenészek állnak (esetünkben ülnek, vagy néha mindkettő) a nem létező színpadon. 

Barna a legnagyobb könnyedséggel, néha komolytalannak tűnő hanggal tud a legkomolyabb dolgokról mesélni, s ez teszi a dalokat olyan befogadhatóvá. Szerelemről, szakításról, Villon-táborról, a világról énekel olyan szavakkal, amiket érdemes feljegyezni az utókornak, s olyan hangon, ami mindenki lelkét megrezegteti. 

Benne van a Nemadomfel lelkület, az Eddás életérzés, a táborhangulat, a komolytalan komolyság, a szomorú boldogság, a kényelmes lendület, ami így az újév első napján is jóleső nyugodtsággal tölti el az embert. 

Barna rendezett összevisszasága a bája ezeknek a koncerteknek, ami az első alkalom után már biztosan magával ragad mindenkit. 

Azt hiszem már csak egy tábortűz kellett volna középre... nade majd a nyáron!