Az év első két hónapjában mindig az a legjobb, amikor elkezdik hirdetni a következő EDDA-turné helyszíneit. Már böngészem is a térképet, nézem, hogy melyik milyen messze lesz (nem mintha számítana), és már fel is jegyzem magamnak a dátumot: OTT LESZEK!

Az első, a turnéindító koncert mindig fontosabb egy kicsit, általában készülnek valami meglepetéssel Attiláék, itt mutatják meg azt a lendületet, amit egész évben láthatunk majd koncertről koncertre.

Nos... ezzel a hatalmas turnéindító lendülettel bizony még egy aprócska dombra sem tudtunk volna felgurulni, nem hogy hegyeket megmozgatni!

Ahogy jöttek a dalok, s hallottam, hogy ugyanazt kapjuk, amit tavaly - sőt, legyünk őszinték, tavaly előtt is -, kicsit elkenődtem. A normálisnak mondhatónál valószínűleg több EDDA koncertre elmegyek egy turné alatt, de amikor az első koncerten nem csak a dalok sorát, hanem még a közöttük lévő átvezető szöveget is majdnem szóról szóra el tudom mondani (még Attila előtt), akkor azzal bizony dolgozni kell. A papírforma egy idő után unalmas lesz.

Félre értés ne essék, bármilyen EDDA koncerten jól tudom magam érezni, ez a legnagyobb, legrégebbi szerelmem, mégis azt mondom, hogy új dallistát szeretnék hallani!

Veszélyes a régi dalokból szemezgetni, ebben biztos vagyok, mert a legtöbben nem ismerik őket. Majd megtanulják! A Színházat is nagy bátorság volt beválogatni a repertoárba, s mára az elmúlt évek egyik legjobb választásának bizonyult. A kezdeti egymásra tekintgetések helyett már egy emberként ugrik fel mindenki, s énekli, hogy "nem kell félni, csak bátran egymás kezéhez érni!".

Van néhány dal, amit csak mi tudunk, hozzátok őket, Attila, mert nagyon várjuk!

A jól megszokott lelkesedésem helyett kissé megtörten ülök az előre feljegyzett programok előtt, és a hétvégi koncert után nem tudom, hogy ott leszek e mindegyiken. Nem tudom, hogy ugyanazért veszünk e jegyet, kifizetjük e a benzint, az útiköltséget, esetleg foglalunk e még szállást is az igazán távoli helyszínekre.

Azt hiszem, hogy erre is van egy EDDA nótám:

"Az új műsor lassan készül, hamisnak hallom a régi dallamot. Mindig és mindig újra kezdi, szerintem fárasztó neki..."

A koncert jó volt. Tudjátok, olyan megszokott.